– Hosszú múltra tekint vissza a kecskeméti belvárosi piaccal való kapcsolatom. – meséli Pálinkás István bócsai őstermelő, aki három szakma mellett a zöldségtermesztést választotta.
– Ezerkilencszázhatvannégyben árultam itt először. Akkor tizenegy éves voltam. Jakabszállásról költöztünk egy Kecskemét közeli alsószéktói tanyás ingatlanba szüleimmel, ahol zöldség-gyümölcs termesztésbe kezdtünk. Akkoriban még nem volt ennyire egyszerű a teherszállítás, mint amilyen most. Öten voltunk testvérek, testvéreimmel biciklikre szerelt kosarakban toltuk be termékeinket a piacra. De míg testvéreim haza mehettek, nekem maradnom kellett, én voltam ugyanis édesanyám kabalája. Valahogy többnyire tényleg nyereségesen zártuk a vásárokat, mikor ott voltam. Egyre jobban belejöttem, megkedveltem a piaci forgatagot. Nem csak szüleim, nagyszüleim is, ahogy mi nevezzük: kertészek voltak. Öregapám feljárt lovas kocsival a Jakabszállási tanyavilágból Pestre, hogy a termékeit a vásárban értékesítse. Volt kitől örökölni ennek a szakmának a szeretetét és a tudást. Feladattá vált számunkra ezen a földön, hogy kiszolgáljuk a növényeket és belőlük egy kis élelmiszert termeljünk.
– Feleségemmel önállóan, ezerkilencszáznyolcvanegy óta gazdálkodunk bócsai földterületünkön, és árulunk a kecskeméti piacon. A tanya körül elterülő két hektárnyi területen kétezer négyzetméter fóliasátor áll egy kis szabad földrésszel; a maradékon gabonát termelünk. Maga a földrész helyrajzi adottsága nagyon kedvező, mivel a több hektáros területen elterülő nemzeti park és a bugaci erdő között beszorult kis ékben helyezkedik el. Határaink többi részén is legelők és gabonaföldek terülnek el. Nincs közvetlen kertszomszédunk, így növényeinket sem veszélyeztetik a szomszédos kertekből átvándorló kártevők. Ennek köszönhetően nagyon kevés vegyszer segítségével tudunk előállítani jó minőséget. Állatállományunk elsősorban tyúkokból áll. Ők hasznos célt szolgálnak a fóliákban. Ősszel és télen beengedjük őket a „kiürített” sátrakba, hogy megszabadítsák a termőföldet a férgektől és a gazmagoktól. Így nincs szükségünk talajfertőtlenítőre.
– A gazdaságot feleségemmel ketten vezetjük. Napszámost nem kapunk, nem vállalkozik rá senki. Amúgy szorgalmasak a bócsai fiatalok, de inkább saját gazdálkodást folytatnak. Van, aki szőlőt termeszt, van, aki kacsát, libát nevel. Nem igen mennek el másnak dolgozni. Fiunk önállóan kertészkedik, mint jászszentlászlói lakos; ő folytatja tovább a mesterségünket. Lányunk Soltvadkerten cukrász. Ezért annyit vállalunk ketten a feleségemmel, amennyit kényelmesen elbírunk. Télen szoktuk kipihenni a fáradalmakat.
– Fő profilunk a zöldség. Általában paprikát, paradicsomot, hagymát termesztünk. Kora tavasszal pedig salátát és zöldséget, meg virágpalántákat. Két különleges növényt emelnék ki a sorból. Az egyik a San Marzano fajta, mely klasszikus olasz Lucullus típusú édes paradicsom. Nagyon kedvelik, mert zamatos, vékony héjú élénk piros termés. Ugyan olasz földről származik, de a fajta fönntartója itt van Kecskeméten, tőle hozzuk a magokat. A palántákat mi magunk neveljük, nem adjuk ki a kezünkből, mert ez egy bizalmi kérdés. Sajnos volt, hogy megjártuk vett palántával. A másik termékünk az édes hagyma, melyhez egy kis történet is tartozik. Tavaly megkeresett egy kedves idős néni azzal a kéréssel, hogy ránk szeretné bízni ezt a nem mindennapi, régi zöldséget, tartsuk fenn neki. Örömmel tettünk eleget a kérésének. Ebben az évben egy mázsa hagyma termett, melyből már csak húsz-harminc kilónyi maradt kereskedelmi célra. Ennek ellenére is vannak még sokan, akik nem ismerik. Jó lenne, ha megjelenne még több ilyen, már rég elfeledett növény is a piacon.
– Sajnálatos módon nagyon úgy fest, a mi szakmánk is kihalóban van. Fogyatkoznak az őstermelők. Ha nem kapunk időben fiatal utánpótlást, attól tartok baj lesz a magyar élelmiszer-ellátással. Pedig öregapám egyik bölcs gondolata az volt: ”Ha igazán boldog akarsz lenni, akkor legyél kertész. A kertésznek mindig van becsülete és pénze.” Nálunk igazolást nyert a gondolatsor. Hozzátenném még saját bölcseletemet is: a növények nyugtató hatással vannak ránk. Kertészek és méhészek között nincs ideges ember. Nagyapám másik gondolata, amit megosztott velünk: „Nem csak gazdag ember van a világon, van szegény is. A szegénynek is muszáj ennie. Míg a gazdag meg tudja venni, a szépet, a drágát; addig a szegény a kevésbé szép, olcsó, de még fogyasztható termékhez jut hozzá.” Nálunk nincs különbség; mindenki friss, megbízható jó minőségű árut kap elérhető áron.
Puskás Tünde
